Sulli POV
Míg a többiek nem figyeltek én elsurrantam egy kicsit köreikből. Fontos megbeszélni valóm volt egy ismerősömmel a kiadónál. Amint végeztem a lányokat kezdtem keresni, kis idő után kaptam egy jó kis útbaigazítást MinHo Oppától és miután meghallottam Unnim hangját már tudtam megtaláltam a csapatom. Közeledtem a folyosó felé, amikor is ismerős hangra lettem figyelmes. Nem kellett két másodperc se, hogy a már régen hallott hangot egy archoz társítsam, csak futásnak eredtem. Reménykedtem benne, hogy amit hallok valós és nem csak a képzeletem agyszüleménye, mint régen. Mikor kiértem a folyosóra megpillantottam társaim akik egy középmagas hosszú sötétbarna hajú lánnyal álltak szembe. A lány nem volt ismerős egyáltalán. Annál inkább a hangja, ami zeneként csengett fülemben. Imádtam ezt a hangot. Egészen gyermekkorom óta. Amikor viszont megláttam a lányt elbizonytalanodtam. A hangját ismertem, nagyon jól, de ő mégsem az volt akinek hittem, de mikor megszólalt lábaim újból futásnak eredtek "Örvendek a találkozásnak én Park GiYoon vagyok!" és egyenes hátára vetettem magam.
-GiGi! - kiáltottam fel el nem akarva engedni. A csapattársaim mind meglepett arcot vágva vizslattak engem ebben a furcsa helyzetben, de én mégsem tudtam türtőztetni magam. Amikor meghallottam a hangot, mely zene füleimnek és a nevet, amit már réges-régen nem ejthettem ki elfogtak az érzelmek. Ő megértette. Csak állt. Állt és éreztem ő is örül nekem. Kis idő után lekászálódtam a hátáról és elé léptem. Meglepően bizarr volt őt így látni. Lányos öltözet és hosszú, gyönyörű sötétbarna haj. Alig hittem a szememnek. Mintha teljesen más ember lenne. Döbbenetemből csilingelő hangja ébresztett fel.
-Miért nézel rám úgy mintha halottat látnál? - zavart tekintetemet a földnek szegeztem.
-Elnézést, csak... Úgy megváltoztál. - mondtam kicsit szomorkásan, mire felnevetett.
-Drága hercegnőm. - mondta boldogan, majd felemelt és magához ölelt. - Nem változtam én semmit. Csupán a szüleim miatt kell ilyen göncökben koslatnom és hosszú lobbonccal élnem. - miközben mi egymással voltunk elfoglalva, a többiek csak néztek, végül leesett nem ártana őket is felvilágosítanunk.
-B-Bocs.. - kezdtem volna, de Unni gyorsabb volt.
-Bocsánat lányok. Olyan faragatlanok vagyunk, ugye te kis pisze. - pöckölte meg orrom. -Tudjátok... Mi.. - de nem hagytam, hogy befejezze.
-Ő itt a legjobb barátnőm Park GiYoon. 5 éves korunk óta ismerjük egymást. Ő az első és egyben legjobb barátnőm és nagyon szeretem. M-már bocsánat ne vegyétek magatokra. - a lányok csak egy mosolyt küldtek felém jelzésül, hogy semmi gond.
-És hogy ismerkedtetek meg? - kérdezte kíváncsian Luna tekintetét ránk szegezve.
-Tudod Unni. Én ugyebár gyerekszínészként kezdtem karrierem és... - majd elmeséltem neki a megismerkedésünk történetét. - Aztán miután annyira kedves volt hozzám, nem voltam képes nemet mondani a közeledésére és nem elfogadni barátomként. Habár akkor még ő is tomboy stílusú volt, így, hogy őszinte legyek legelőször fiúnak néztem. - szégyelltem el magam.
-Még mindig emlékszem mikor ott akkor Oppanak hívott. Iszonyúan aranyos volt. - mesélte GiYoon jókedvűen én pedig elpirultam ezt hallva.
-Tényleg. Miért akarják a szüleid, hogy most már lányos legyél? Vagy egyáltalán miért nem úgy teszel ahogy te szeretnél Unni? - kérdeztem őszintén.
-Tudod.. Ez egy rohadt vicces történet. Miután elváltak útjaink... A szüleim.. Nos magukhoz tértek a 15 éves kómából és elkezdtek velem foglalkozni. Amikor megtudták, hogy úgy döntöttem felvételizni fogok egy kiadóhoz rögtön azzal jöttek, hogy ezentúl lányosnak kell lennem. Mindenféle csicsákat aggattak rám és össze vásároltak mindenféle puccos ruhát. Utáltam az egészet, de el kellett tűrnöm. Hiszen még fiatal voltam. Kellett az engedélyük, amit enélkül nem kaptam volna meg.
- Na de miért akarták ez? - értetlenkedtem.
-Ez a vicces része. Azzal az indokkal csináltak belőlem pucckirálynőt, miszerint nem állíthatok úgy be egy ügynökséghez, hogy közben süt rólam, hogy leszbikus vagyok. - jelentette ki gúnyos mosollyal arcán, én pedig ledöbbentem. - Rengeteg időt töltöttem veled és nagyon közvetlenek voltunk ezt te is tudod. Ők pedig kiskorom óta arra következtettek, hogy én miattad leszbikus vagyok, azért, mert fiúnak nézek ki és közben egy lány mellett állok, akár egy testőr, lány léttemre. Hát nem nevetséges? Persze, ha úgy is lenne, akkor se lenne joguk bele szólni milyen lehetek vagy kivel, de ez már más dolog. - Ahogyan hallgattam egyik döbbenetből a másikba estem. Alig tudtam felfogni szavait.
-De megnyugodhatsz hercegnő. Nemsokára újra helyes parasztként üdvözölhetsz udvarodban, vagy akár bolondként ahogy jobban tetszik. - küldött mosolyt felém.
-Nem. Te a hercegem vagy. - csúszott ki számon meggondolatlanul. Mire kikerekedtek szemei egy pillanatra, de aztán kacagásban tört ki és megborzolta hajam.
-Szeretlek kis királylány. - mondta s megölelt. Nagyon jó érzés volt újra azt érezni, mint régen. Már hiányzott, el se tudja képzelni mennyire.
-Na, de várj Unni. Egyet még nem értek.
-És mi lenne az? - nézett vigyorogva felém miközben elengedett.
-Azt, hogy... Te mit keresel itt? - néztem rá kérdőn.
-Talán zavarok? - szontyolodott el. - Akár el is mehetek. - fordult volna meg, de visszatartottam. - Unnii, te is tudod, hogy nem így értettem. Úgy értem... Te sohasem voltál az az Idol alkat. Mármint gyönyörű vagy és, mivel bekerültél így nem is kétséges, hogy tehetséges is, csak éppen, te nem említetted soha, hogy ezt akarnád csinálni.
-Butus. - pöccintette meg orrom. - Látom már nem emlékszel a búcsúnkra.
~
6 évvel ezelőtt az iskola előtt
-Unni, mondanom kell valamit! - néztem felé szomorúan. Szinte elszorult a szívem, ahogy eszembe jutott, hogy már nem lehetünk majd annyit együtt.
-Remek, mert nekem is veled. - szólt határozottan.
- Kezd te. - mondtam, de ő biztatott, hogy kezdjem én.
-Rendben. Unni tudod, hogy felvételiztem az SM-hez, igaz? - kérdeztem félőn nem akarva szemébe nézni.
-Igen. Tudom.
-Felvettek. - nyögtem ki.
-Gratulálom, ez csodálatos hír. - hallatszott szájából, amin kis mosolyt is láttam, közben mégis távolságtartó volt ami kicsit fájón érintett.
-Ez.. Unni, ugye tudod, hogy most majd sokkal kevesebbet lehetünk együtt, mert ott kell majd lennem? - ő nem szólt semmit, csupán iszonyú szomorúság látszott arcán, ami szíven szúrt. Majd szóra nyitotta száját.
-Tudod. Pont erről akartam beszélni. - hallgatott el. - Elköltözöm.- jelentette ki, anélkül, hogy a szemembe nézett volna. Akkor ott mintha egy elefánt sétált volna végig rajtam és törte volna darabokra mindenem.
-De nem messzire, ugye? - kérdeztem nyugtatva magam. Ő csak letekintett a földre megrázva fejét.
-Seoul egy eldugottabb részére. - ahogy ezt kimondta ott törtem össze. Még a fejemből is kiszállt a vér hirtelen, így majdnem elájultam. Karjaiba omlottam és sírni kezdtem. Nem akartam, hogy elmenjen és megint egyedül legyek.
-Ne sírj, kérlek. Én mindig itt leszek neked, bárhol is helyezkedjem el éppen a térképen. Szeretlek ezt ne felejtsd. Hidd el én sem szeretnélek itt hagyni, de nem tehetek mást. Apám munkát kapott én pedig még nem rendelkezem saját önálló joggal, így nem maradhatok. - próbált nyugtatni, de éreztem a szomorúságot hangjában.
-De... de Unni és ha velünk laknál? - ajánlottam fel neki.
-Sajnálom. - mondta szomorúan. Hát persze. Ez valószínűtlen. Az ő szülei épp úgy nem szerettek engem, mint az enyéim őt. Sosem értettem mire ez a viszály ellenünk.
-Egyet viszont ne felejts. Megígérem neked hercegnő...
"Egyszer elérem majd, hogy ott legyek veled, hogy örökre együtt legyünk és vigyázhassak rád. Ezt mindenképpen véghez fogom vinni, minden áron."
~
-Csakis miattad állok most itt. - mondta s közben rám nézett. Majd ekkor Luna GiYoonnak ugrott egy kokit adva neki.
-Aish! Mit művelsz Lulu?! - próbálta ledobni magáról Lunát, aki most épp akár egy őrült fan úgy festett.
-Hát te vagy az! - kiáltott fel és megölelte GiYoon. Nem igazán értettem mi is történt, de ahogy láttam először GiYoon se, bár később kezdett leesni neki.
-Gibaba. Már nem emlékszel? - kérdezett rá Luna. GiYoon furcsán nézett, majd felkiáltott.
-Lulu! Sajnálom, csak.. - akadt el a szava.
-Semmi gond. Én sem ismertelek meg, a hosszú hajad miatt. Mikor utoljára láttalak még úgy festettél akár egy cuki kisfiú.
-Ti ismeritek egymást? - döbbent le mindenki egyszerre.
-Nos, az úgy van... - szólalt meg GiYoon. - Tudjátok mi Unnival igazából úgymond kicsit távolabbi ágon rokonok vagyunk és a fiús korszakomban még sokat látott... Olyan volt, mint a nővérem, mindig játszott velem tötötö ... - magyarázta, ami kicsit megdöbbentett, hiszen a legjobb barátnőm volt már 16 éve és mégsem tudtam róla, hogy ő és a csapattársam rokonok lennének. Mik ki nem derülnek.
